Szia, Szandi vagyok.
És ha valamit biztosan megtanultam az elmúlt években, akkor azt, hogy rengeteget lehet tudni magunkról úgy, hogy közben ugyanúgy belemegyünk ugyanabba a helyzetbe.
Én is csináltam.
jelenlét · kapcsolódás · tapasztalás
Egy ponton már nem az érdekelt, hogy még többet értsek.
Tanultam. Kerestem. Dolgoztam magamon. Felismertem a mintáimat, a hiedelmeimet, a családi és kapcsolati működéseimet.
Volt, amire már gyönyörűen el tudtam mondani, miért történik.
Aztán jött az élet.
És vele olyan helyzetek, ahol hiába tudtam mindent fejben, ugyanúgy féltem, ragaszkodtam, túlgondoltam, vágytam, szerettem vagy éppen nem mertem azt választani, amit valójában szerettem volna.
Itt kezdett igazán érdekelni valami: mi van akkor, ha a következő lépés már nem az, hogy még többet értsek meg magamból, hanem hogy elkezdjem használni azt, amit már tudok?
Nem még egy válasz. Hanem új tapasztalat.
Egy idő után már nem az érdekelt, hányadik rétegét tudom még megfejteni annak, miért működöm úgy, ahogy.
Ki tudom-e mondani azt a nemet, amikor tényleg tétje van?
Meg merem-e mutatni, hogy vágyom valamire?
Tudok-e kérni anélkül, hogy gyengének érezném magam?
Tudok-e közel kerülni valakihez úgy, hogy közben nem hagyom el saját magamat?
Tudok-e elengedni valamit úgy, hogy közben nem kell letagadnom, mennyire fontos volt?